Téli süllőzés #2

Már tegnap meg akartam írni, hogy kint voltunk pecázni (ez lenne a #1), de túl sok említésre méltó dolog nem történt. Kristálytiszta víz és közel 1 fokos hőmérséklet fogadott minket. Süllőre készültünk gumihallal és radarral. Találtunk is halat, mármint a radar szerint, de annyira akadós helyen volt, hogy nem tudtuk meghorgászni. A  kezünk viszont jól átfázott a majdnem jeges víztől és az enyhe széltől. Joggal lehet kérdezni, hogyan lett vizes a kezünk. Sajnos azt kell hogy mondjam, nem a haltól, sokkal inkább a horgony kötelétől, mivel jobbára kikötve horgaszunk. Főleg ilyenkor télen, süllőre.
Ami pedig a mai napot illeti, nagyobb reményekkel indultunk útnak, merthogy melegebbet ígértek 3 fokkal az időjósok. El sem hinnéd mennyit számít az a plusz 1-2 fok és a napsütés. Kezdve azzal, hogy még egy kicsit meleged is lesz a thermo ruhában, nem kell minden egyes dobás előtt a gyűrűket jégteleníteni. Igaz ez utóbbit úgy is meg lehet oldani, hogy a botot belemártod a vízbe, majd lerázod. :-) Szóval ma is volt halkeresés, bár kisebb területen, mint tegnap, ugyanis a motor berántó kar, ami úgy néz ki mint egy fűnyíró berántó kar, nem tekeredett vissza csak manuálisan a deknit lepattintva. Ezért biztonsági okokból folyásiránynak fölfelé hajóztunk ,ha valami baj történne, akkor könnyedén haza tudjunk evezni kihasználva a sodrást.
Előbb 14 majd 10gr os fejjel dobáltam a füst színű gumihalat, de 6-7 dobás után cseréltem, fekete twisterre. Ennek 2-3 dobás után meg is lett az eredménye. Egy éppen méretes süllő. Nagyon kis virgonc volt miután a visszaeső csalira rávágott. A féket ugyan nem húzta meg, de a bot spicce azért szépen mozgott.
Ezután még tettünk pár kört, de csak egy rávágás történt, ami nem lett meg. Így aztán 4 órához közeledve  betli nélkül úgy döntöttünk, hogy hazatérünk. Ami a motort illeti, szerelőhöz kerül és csak aztán jöhet a #3 támadás. :-)

A csukák valahol ott vannak...

Nem minden horgászat eredményes, de majdnem mindegyik tanulságos, izgalmas, kalandos. A mai az utóbbi kategóriába sorolható. Korán indultunk 3-ad magammal Tiszaalpárra, korán bár nem sietve, egyrészt mert éhesek voltunk (lángosra), másrészt pedig ekkor volt az első komolyabb reggeli fagy. Tartottunk tőle, hogy -8 fokban még a holtág is befagyott, de mint később kiderült csak részben. No de ne szaladjunk ennyire előre.
Mint az elején említettem, ez a peca sem a halról szól, semmint a kalandról amit átéltünk: Biztosra akartunk menni, már ami a napijegy váltást illeti, mert ha be van fagyva a holtág, akkor vízre nem megyünk akkor pedig napijegy sem kell. Szerencsére nem így volt, megnéztük, nem volt jég, azaz csak részben, tehát lett napijegy. Visszatértünk a partra és elkezdtem volna kipakolni a cuccot, mire egy pálinkát nyomtak a kezembe, bemelegítésképpen. :) Hozzáteszem, előtte való este ugyanez a társaság, kicsit bekarcolt a Centrumban, szóval kutyaharapást szőrivel...(korán is volt az az 5:45 az elfogyasztott alkoholmennyiség tudatában) Nyilván ez volt az oka, hogy nem találtuk a csónakot, amit szívességből használhatunk amikor csak szeretnénk. Amit tudtam a csónakról, hogy három karó volt benne kiláncolva, nem volt motortartó bakja és a tulaj kiskunfélegyházi, valamint, hogy a lejárótól jobbra, kb. 30 méterre lett utoljára kikötve (legalábbis általunk). Mivel erre a leírásra 3 csónak is volt, mint lehetséges "nyertes" így maradt a lakatkulcs próba. Nekem egyiket sem sikerült kinyitni, de talán nem voltam elég erőszakos. Horgásztársam viszont annál inkább, neki sikerült kinyitnia. Én azért szkeptikus voltam, túl jól nézett ki a csónak, dehát ha már ennyi minden stimmelt és a lakatot is kinyitotta a kulcsunk akkor csak ez lehet AZ...
Bepakoltunk, felszereltük a csalikat, de én akkor sem voltam meggyőződve, hogy jó csónakot "kötöttünk" el. Fel is hívtam apósomat, hogy mondja meg hogy hívják a csónak tulaját. Azt mondta Péter, namármost erre a csónakra Lajos volt írva... Vazze, elkötöttünk egy ismeretlen csónakot fényes nappal!! :D
Mentségünkre legyen mondva, minden stimmelt és a csónakot is kíméltük, jobban mintha a miénk lett volna, dehát ha már hárman belepakoltunk és elindultunk vele pecázni akkor csak nem fordulunk vissza. Pedig még  előttünk volt egy töretlen, összefüggő egész nagy kiterjedésű jégtábla is, igaz nem túl vastag 2-3mm csupán, úgyhogy a lapos kis ladik délcegen törte amíg át nem értünk a másikoldalára a medernek. Hmm, így utólag olvasva mégsem kíméltünk annyira a csónakot, de már mindegy. :D
Szóval ennyi kaland után dobáltunk 3-an háromfélét, kicsit, nagyot, fürgét, lassút, de egy halnak sem volt ínyére, pedig bejártuk Tolnát s Baranyát, persze csak képletesen. :)
Visszafelé azért akadt egy kis csuka (partközelben, majdnem ahol vízreszálltunk), nem az én horgomra, de mivel siettünk mert még volt otthon dolog (nem nekem, de mivel vittek, menni kellett), így a további próbálkozásokat legközelebbre halasztottuk.
Azért visszafelé kicsit megnövekedett a pulzusunk, mikor láttuk, hogy hárman álltak ott ahol ki volt kötve a csónak. Nyilván kiszúrták, hogy mi vittük el. Köszönés után jött a szokásos kérdés: volt valami? A válasz ismeretes, de amint kiderült, nem ők a tulajok, csak ott álltak és nézték a parti horgászokat.
Ezúton is elnézést kérünk az igazi tulajtól, de igazából nem tehetünk róla, csak a véletlenek egybeesése ez a történet, vagy a sok pálinkáé? Hmm...

Üröm az örömben

Ma sikerült egy 4kg harcsát emelgetve horogra akasztani, de szinte ugyanabban a pillanatban az orsó is felmondta a szolgálatot. Bevágni még éppen sikerült, de hiába tekertem a zsinórt, csak nem akarta feltekerni. Így a fárasztás nem a bottal, hanem tulajdonképpen kézzel zajlott. Ezért nem érzem igazán élménydúsnak ezt a horgászatot. A rávágás utáni legizgalmasabb rész kimaradt.
Ami az orsót illeti, szerencsére csak ideiglenesen mondta fel a szolgálatot. Miután kihúztam a halat sikerült visszatekerni a zsinórt is. Sajnos ezután már nem történt több említésre méltó dolog. Gyönyörű idő volt, de most a halak is inkább pihentek. Azért gondolom ezt mert a csali szinte az orra előtt lett leengedve amit könnyedén be tudott szippantani.Nem keresgéltek, nem vadásztak.

Peca egy álomszép helyszínen

Sosem gondoltam volna, hogy egy kubik "gödör" lehet ilyen gyönyörű, mint amit ma láttam. Azért nem mondanám kimondottan gödörnek, mert elég nagy kiterjedésű vízfelület volt, náddal, tavirózsákkal és persze a csigát jól megfogó sulyommal. A helyszín Abádszalók, Tisza-tó.
Jócskán elmúlt már reggel, amikor elértük a fent említett helyszínt, talán ez volt az egyik oka, hogy nagy kapásokról nem tudok most beszámolni.Azonban a táj tényleg mindenért kárpótolt. Kalandos volt azért az odajutás is: olyan sűrű nádon kellett átvergődni a csónakkal a kb. 50cm vízben, hogy ketten két evezővel alig tudtuk magunkat előrébb tolni, merthogy itt már evezésről szó sem volt. 10-15 percnyi "tolás" után megérkeztünk a terra incognita-ra. Kristálytiszta, 2-3 méter mély víz, melynek az aljáig le lehett látni. Ennek az volt az egyetlen előnye, hogy láttuk hová nem kell dobálni. :) Na jó volt másik előnye is, láttunk 1-2 szép fekete compót a fenéken úszkálni és egy igazán méretes csukát is, de mire felhívták a figyelmem, hogy ott egy... csuka, addigra az már el is úszott a tavírózsák közzé.
Sok halat láttunk, de egyet sem fogtunk, de a helyszín és az élmények azért kárpótoltak!

veszett egy csali

Délután ismét vízre szálltunk, hogy vontassunk egy keveset. Emelgetéshez is vittünk felszerelést, de ez most nem bizonyult túl kapósnak. Ellenben a vontatás, no az még engem is meglepett...
Tettünk pár kört mire kapás lett belőle, nem is kicsi, de mégis azt kell mondjam hogy nem érte meg. Hogy miért nem? Mert más tollával ékeskedni, nem a legjobb dolog. Kölcsönkaptam egy ausztrál Predatek műcsalit amit csúfosan elvitt egy harcsa. Az ólomnál ugyanis elszakadt a kötés..., talán a fék nem volt jól beállítva. Tehát se harcsa, se műcsali, pedig egyik sem volt kicsi. A gond igazából az, hogy jelenleg nem lehet kapni helyben...Talán jövőhéten, ha jön új rendelés. Idő közben rájöttem miért boomerang a neve, mert olyan mozgása van a vízben mint a bumeráng formája. Kitör oldalra, majd vissza középre aztán a másik oldalra. Persze ez azon is múlik hogy vezeti az ember. De ezt a mozgást nagyobb sebességnél lehet tapasztalni. Egyébként találtam is róla egy jó videót.
Azért vígasz ágon jött egy 2kg harcsa is egy másik jó műcsalira, szóval legalább a becsület hal meglett.

Egy kis harcsa

Ha az emlékezetem nem csal, tavaly nem is vontattam, inkább csak tavaly előtt. Akkor sikerült egy 7kg-os harcsát akasztani, szóval a rekord beállítva.
Ma ismét voltunk vontatni, kicsit kisebb sikerrel, de most legalább már elmondhatom a blog kérdésére a választ: itt a hal! még ha nem is lett nagy...

... ezért vissza is került a vízbe.
Gondolom nem árulok el nagy titkot, hogy ez a fajta horgászat a nyílt vizen, a meder közepén zajlik, általában a legmelegebb időszakban. Következésképp ha nem keni be magát az ember és csak egy uszónadrágban horgászik akkor úgy jár mint én: leég.

Egy hideg éjszaka a Körös-toroknál

Ismét egy éjszakai horgászaton voltam. Ezúttal egész a Körös-torokig csonakáztunk, majd onnan csordogáltunk vissza. Sajnos ismét Holdvilág volt, így 2 rávágáson kívül sok esemény nem történt. Elég csendes éjszaka volt, hallottunk pár rablást, de nem volt semmi említésre méltó. Azt viszont megfigyeltem, hogy a balinok napközben aktívan rabolnak. De éjszakára már olyan hideg lett, hogy még a mentő mellényt is föl kellett vennem, hogy ne fagyjak meg.

Horgászat Holdvilágban

Tegnap este, hosszú kihagyás után végre újra pecázni voltam a Bogarasban. A hév fordított arányban volt a kapások számával. Egy idő után fel is tűnt, hogy csak mi horgaszunk a Tisza ezen szakaszán. A probléma a telihold volt, olyan világos volt, hogy a harcsa fel sem jött rabolni, a süllők sem méltóztattak még a legkapósabb csalikra sem raharapni. Ellenben a szúnyogok csak úgy zümmögtek a fülünkbe. Egy két csípést is beszereztem mert csak kicsit később sikerült lefújni magam szúnyogriasztóval. Szóval a tegnapi peca egy erős betli volt.
Konklúzió : holdvilág esetén rabló halra nem érdemes horgászni.

Póker vs. peca

Így este, pókerezés közben azon gondolkoztam, hogy szinte az összes ismerősöm aki horgászik az egyben pókerezek is. Ez vajon véletlen?
Avagy miért szeretnek a horgászok pókerezni, vagy a pókeresek szeretnek horgászni?
Csak én látok itt összefüggést?
Pókerezni szinte bárhol lehet manapság (okostelefon+3G), kivéve többek között peca közben...
Vagy ez olyan dolog, ha hideg/esős idő van akkor inkább a gép elé ül a fáradt horgász és pallérozza pókeres tudását?
A válaszokat kommentben várom!

Ha ajánlhatok egy jó helyet ahol van FINOM hal..

...sütve, főzve, rántva és még kitudja hányféle képpen, akkor mindenképpen látogassatok el Tiszafüred-Örvényben a Szabics Kikötővel szemben a Hello Hal nevezetű helyre:

Volt szerencsém megkóstolni az alábbi ételeket:
Kezdetnek egy halászlevet, harcsából:

majd a Fish and chips-et süllőből:

és feleségem jóvoltából a harcsa-gyrost is:

Megközelíthetőség:

Egy abádszalóki hétvége...

A hétvégén sikerült eljutni Abádszalókra, bár voltak kétségek, hogy az idő nem lesz az igazi, legalábbis egy nyaraláshoz képest, de egy jó kis pecához azonban kiválónak ígérkezett. Amennyi felszerelést elvittünk magunkkal örültem, hogy egy utánfutóra ráfért.
Szinte mindenféle idővel találkoztunk: volt szitáló eső, szél, szivárvány, napsütéses eső, kopogó eső, és persze felhős napsütést is:

Lényeg a lényeg, hogy egy éjszakai harcsa horgászat mellett döntöttünk az alvizen (Tiszabura és Kisköre között), de valahogy nem indult jól az egész. Kicsit félve mentem Tiszaburára, de szerencsére nem történt semmi említésre méltó dolog. Ez tipikusan egy olyan város amit megelőz a híre.. szóval itt szálltunk csónakba, szerencsére sólyázni nem kellett, mert egyrészt már vizen volt a csónak, másrészt ha kellett volna se tudtunk volna, mert annyi lágy iszap marad a sólyapályán, hogy szinte garantált lett volna a bent ragadás, még csizmával is, nemhogy futóval.

A parton már hallottuk hírét 1-2 napja fogott jóféle harcsáknak és többen is elindultak aznap este szerencsét próbálni. Szóval a várakozások nagyok voltak... A szél elcsendesült, eső nem esett és a víz is kezdett zavaros lenni (c.a. 700m^3/s-es vízhozammal)...

Ám amikor rátettük a csónakra a motort, kiderült, hogy az öntvény tartóbak eltörött, valószínű, hogy szállítás közben, nagyon úgy festett hogy nem lesz aznap este peca. De már jöttek is az ajánlatok a helyiek részéről, hogy tudnak ugyanilyen csak kisebb csónakmotort 20eFt-ért; de nem mondtunk rá semmit... próbáltuk megúszni olcsóbban, egy kötéllel. Kikötöztük végül a csónakhoz a motort, nehogy beleessen a vízbe, ha esetleg hirtelen kanyarodni kellene, vagy nagyobb gázfröccsöt kellene adni.

Szóval nagy nehezen sikerült elindulni, szerencsére volt szúnyogriszató, így csak addig ettek minket a vérszívók, míg le nem fújtuk magunkat...

A második gond az volt, hogy az utánfutón, a szálláshelyen felejtettük a súlyt amit horgonyzásra használtunk. Így kénytelenek voltunk az elektromos motort arra használni hogy a sodrásban megálljunk egy helyen a vízen. Persze aztán a két csónakot összefogtuk és úgy vártunk hogy elcsendesedjen a víz, de azaz egy horgony nem bírt el két csónakot, így ha lassan is, de csorogni kezdtünk..

Ezalatt kiválasztottuk a csalikat és a felszereltük őket. Én ezekkel terveztem próbálkozni: Barramundi, Heddon Tadpolly és egy Norizi.

Aztán úgy jó félóra elteltével nekikezdtünk a pergetésnek. Bizakodva hallottuk a part mentén a harcsa jellegzetes szivó/csattanó hangját, ahogy a felszínen rabol. Dobálgattunk, csordogáltunk a korom sötét éjszakában.

Aztán jött a harmadik probléma: egy balul sikerült dobás után a csalim a víz alatt egy faágba kapott így oda kellett menni érte, de aztán a csónakot is feltolta a fa ágaira a sodrás, szóval nem volt könnyű lejönni onnan. Persze ezzel a zajjal a maradék halat is bizonyára elriasztottuk a közelből.

Aztán egyre reményveszettebbé vált az egész peca, abbamaradtak a rablások, hülni kezdett a levegő és nem voltam erre teljesen felkészülve, így éjféltájt már fázni kezdtem. Sorra vettem fel a táskában talált ruhákat, thermo zoknit, derékvédőt, plusz polót. Hozzáteszem a lelkesedésem is alább hagyott, ezután már nem nagyon dobáltam. Sokáig nem is húztuk a dolgot, addigra visszacsorogtunk a burai "kikötő" alá (ekkora vízhozamnál nem is csodálkozom). A másik csónakból is csak egyvalakinek volt egy rávágása, de nem sikerült megtartani a halat.

Szóval hal nélkül, picit fázósan indultunk vissza a szálláshelyre ahol már vártak minket a blog nevében feltett kérdéssel: 

-Hol a hal, Dobi? 

- Vízben! :(

Hát, így esett, hogy ezen a hétvégén hal nélkül tértünk haza, de egy pár új élménnyel azért mindenképp gazdagabban. Máskor is vissza fogok térni a Tisza-tó környékére, remélhetőleg több sikerrel! :) 

Ezúton köszönném meg a meghívás/lehetőséget, valamint a navigációt Fecónak! :)

Új blogom pergetéseimről, peca élményekről nem csak pergetőknek

Sziasztok!

Úgy döntöttem, hogy ha nem is papírra, de digitális formába öntöm pecával kapcsolatos élményeim, fogásaim és tapasztalataimat. Továbbá minden ami hallal és velem kapcsolatos azt is meg fogom osztani!
Mivel jobbára csak pergetéssel szoktam horgászni így ezeket a kalandokat szeretném leírni Nektek!
Jó olvasást kívánok hozzá!

--
Dobi