Új csalik

Ezeket a csalikat rendeltem a Fishing Time oldalról, másnapra itt is volt, ráadásul jó áron és ingyen postával! Ha sietsz még rendelhetsz így Te is. (Itt jegyezném meg, hogy semmi közöm az oldalhoz és az üzemeltetőkhöz sem, csupán horgásztársi jó szándékból osztom meg).

Hamarosan...

Még van egy nagy tervünk, a hónap végére, illetve erre az évre: elmenni a Tisza-tóra egy jót süllőzni. A kivitelezés folyamatban. Több tényezős a képlet, de ha összejön, mindenképp írok róla és képeket is mellékelek. Folytatjuk...

Eddig történt...

Lassan itt az év vége, de túl sok értékelhető fogás nem igazán akadt, kis halak és élvezetes pecák azért voltak a Tiszán, de elhozható hal nem igen. Idén tényleg csak az elengedésről szólt a szezon, amibe ha bele gondolunk nem is nagy baj. Habár a család minden tagja szereti a halat, mostanság inkább konzerv formájában ettük, na jó, azért akadt még korábbról némi filé a fagyasztóban.
A felidézhető emlékek egész nyárig végéig nyúlnak vissza,hirtelen két alkalom is eszembe jut amikor jót pecáztunk. Az elsőn sikerült kis balint, és csukát is fogni, de utóbbi nem azért volt emlékezetes, mert a Tisza ezen részén viszonylag ritka a csuka, hanem azért mert elvitte apósom halkiemelőjét a kezemből egy laza fejrázással. Nem vagyok ijjedős, de az meglepett. Az ez után következő alkalommal sem nekem kedvezett, hanem inkább apósomnak, akinek sikerült megakasztania egy 6 kg-os nyurga pontyot, gumihallal emelgetve, majd átadta nekem is a botját, hogy fárasszam én is. Egy élmény volt. Köszönet érte!
Aztán több kevesebb szünet következett és próbálkoztunk a Bogarasban is emelgetni, ott sikerült életem első bucóját kifognom, majd visszaengednem. Szép és virgonc kis hal a magyar bucó. Pár napra rá, ismét arra jártunk, épp a harcsás időszak vége felé. Emelgettem egy régi jól bevált harcsás gumi halat, amiből természetesen már nincs, de ne rohanjunk ennyire előre... 15-16 méteren egyszer csak éreztem hogy megakad a csali, de nem hogy megakadt, karikába fordult a botom. Próbáltam megemelni, de nem bírtam, az adrenalin szintem az egekbe került. Elkezdődhetett életem halának a fárasztása. Tíz percig küzdöttünk mire eljutottunk odáig, hogy tenyérnyi buborékokat vetett és megtörtént a legrosszabb amiről egy horgász csak gondolhat, elszakadt a fonott zsinórom és harcsa visszakerült oda ahonnan jött, a mélybe. Sajnáltam, mert ekkorával még nem volt dolgom, de azért egy örök élmény marad.
Legutóbb is hasonló dolog történt, csak nem harcsával, hanem feltehetőleg süllővel. Olyan komoly rávágásom volt, hogy mire berántottam volna a horgot, hogy megakadjon, azonnal szakadt a zsinór és nem a kötés mentén, hanem úgy jó 10 méterrel a kötés után. Ezt csak onnan tudjuk, mert sikerült megfogni az elhagyott gumihalat. Aztán egy másik helyen egy másik csali vált használhatatlanná, leharapta valami a farkát.
A fentiekből adódóan, még mindig üres a fogási naplóm, de annyira nem zavar, hisz élményekben azért nem volt hiány!