Ezeket a csalikat rendeltem a Fishing Time oldalról, másnapra itt is volt, ráadásul jó áron és ingyen postával! Ha sietsz még rendelhetsz így Te is. (Itt jegyezném meg, hogy semmi közöm az oldalhoz és az üzemeltetőkhöz sem, csupán horgásztársi jó szándékból osztom meg).
2015. november 12., csütörtök
2015. november 9., hétfő
Hamarosan...
Még van egy nagy tervünk, a hónap végére, illetve erre az évre: elmenni a Tisza-tóra egy jót süllőzni. A kivitelezés folyamatban. Több tényezős a képlet, de ha összejön, mindenképp írok róla és képeket is mellékelek. Folytatjuk...
Eddig történt...
Lassan itt az év vége, de túl sok értékelhető fogás nem igazán akadt, kis halak és élvezetes pecák azért voltak a Tiszán, de elhozható hal nem igen. Idén tényleg csak az elengedésről szólt a szezon, amibe ha bele gondolunk nem is nagy baj. Habár a család minden tagja szereti a halat, mostanság inkább konzerv formájában ettük, na jó, azért akadt még korábbról némi filé a fagyasztóban.
A felidézhető emlékek egész nyárig végéig nyúlnak vissza,hirtelen két alkalom is eszembe jut amikor jót pecáztunk. Az elsőn sikerült kis balint, és csukát is fogni, de utóbbi nem azért volt emlékezetes, mert a Tisza ezen részén viszonylag ritka a csuka, hanem azért mert elvitte apósom halkiemelőjét a kezemből egy laza fejrázással. Nem vagyok ijjedős, de az meglepett. Az ez után következő alkalommal sem nekem kedvezett, hanem inkább apósomnak, akinek sikerült megakasztania egy 6 kg-os nyurga pontyot, gumihallal emelgetve, majd átadta nekem is a botját, hogy fárasszam én is. Egy élmény volt. Köszönet érte!
Aztán több kevesebb szünet következett és próbálkoztunk a Bogarasban is emelgetni, ott sikerült életem első bucóját kifognom, majd visszaengednem. Szép és virgonc kis hal a magyar bucó. Pár napra rá, ismét arra jártunk, épp a harcsás időszak vége felé. Emelgettem egy régi jól bevált harcsás gumi halat, amiből természetesen már nincs, de ne rohanjunk ennyire előre... 15-16 méteren egyszer csak éreztem hogy megakad a csali, de nem hogy megakadt, karikába fordult a botom. Próbáltam megemelni, de nem bírtam, az adrenalin szintem az egekbe került. Elkezdődhetett életem halának a fárasztása. Tíz percig küzdöttünk mire eljutottunk odáig, hogy tenyérnyi buborékokat vetett és megtörtént a legrosszabb amiről egy horgász csak gondolhat, elszakadt a fonott zsinórom és harcsa visszakerült oda ahonnan jött, a mélybe. Sajnáltam, mert ekkorával még nem volt dolgom, de azért egy örök élmény marad.
Legutóbb is hasonló dolog történt, csak nem harcsával, hanem feltehetőleg süllővel. Olyan komoly rávágásom volt, hogy mire berántottam volna a horgot, hogy megakadjon, azonnal szakadt a zsinór és nem a kötés mentén, hanem úgy jó 10 méterrel a kötés után. Ezt csak onnan tudjuk, mert sikerült megfogni az elhagyott gumihalat. Aztán egy másik helyen egy másik csali vált használhatatlanná, leharapta valami a farkát.
A fentiekből adódóan, még mindig üres a fogási naplóm, de annyira nem zavar, hisz élményekben azért nem volt hiány!
A felidézhető emlékek egész nyárig végéig nyúlnak vissza,hirtelen két alkalom is eszembe jut amikor jót pecáztunk. Az elsőn sikerült kis balint, és csukát is fogni, de utóbbi nem azért volt emlékezetes, mert a Tisza ezen részén viszonylag ritka a csuka, hanem azért mert elvitte apósom halkiemelőjét a kezemből egy laza fejrázással. Nem vagyok ijjedős, de az meglepett. Az ez után következő alkalommal sem nekem kedvezett, hanem inkább apósomnak, akinek sikerült megakasztania egy 6 kg-os nyurga pontyot, gumihallal emelgetve, majd átadta nekem is a botját, hogy fárasszam én is. Egy élmény volt. Köszönet érte!
Aztán több kevesebb szünet következett és próbálkoztunk a Bogarasban is emelgetni, ott sikerült életem első bucóját kifognom, majd visszaengednem. Szép és virgonc kis hal a magyar bucó. Pár napra rá, ismét arra jártunk, épp a harcsás időszak vége felé. Emelgettem egy régi jól bevált harcsás gumi halat, amiből természetesen már nincs, de ne rohanjunk ennyire előre... 15-16 méteren egyszer csak éreztem hogy megakad a csali, de nem hogy megakadt, karikába fordult a botom. Próbáltam megemelni, de nem bírtam, az adrenalin szintem az egekbe került. Elkezdődhetett életem halának a fárasztása. Tíz percig küzdöttünk mire eljutottunk odáig, hogy tenyérnyi buborékokat vetett és megtörtént a legrosszabb amiről egy horgász csak gondolhat, elszakadt a fonott zsinórom és harcsa visszakerült oda ahonnan jött, a mélybe. Sajnáltam, mert ekkorával még nem volt dolgom, de azért egy örök élmény marad.
Legutóbb is hasonló dolog történt, csak nem harcsával, hanem feltehetőleg süllővel. Olyan komoly rávágásom volt, hogy mire berántottam volna a horgot, hogy megakadjon, azonnal szakadt a zsinór és nem a kötés mentén, hanem úgy jó 10 méterrel a kötés után. Ezt csak onnan tudjuk, mert sikerült megfogni az elhagyott gumihalat. Aztán egy másik helyen egy másik csali vált használhatatlanná, leharapta valami a farkát.
A fentiekből adódóan, még mindig üres a fogási naplóm, de annyira nem zavar, hisz élményekben azért nem volt hiány!
2015. március 1., vasárnap
Az utolsó lehetőség avagy a nagy süllők nyomában
Kissé furának tűnhet, de az év kezdetével vége is van a szezonnak, legalábbis a süllő szezonnak mindenképp (mától tilalom van). A tegnapi peca pont a süllőről szólt és jó kalandnak ígérkezett. Egészen a 401es folyamkilométerig autókáztunk ahol egy barátunk csónakjába szállva kezdtük meg a "támadást" a kiskörei alvizen.
Bár maga a csónakba szállás sem volt egyszerű, mert a part elég sáros, csúszós és meredek volt (2 méteren emelkedett 3.5-4 métert). Nehéz körülmények között sikerült csak a felszerelést a csónakba juttatni (a 38kg motort volt a legnehezebb), majd egy óra volt mire az autóból bepakoltunk a csónakba. Kicsi szusszanás és bakkancs tisztítás után motor indít és irány az első jónak ígérkező hely. Az első dobás már nem volt olyan jó mint amilyennek szerettem volna, rögtön elsőre beakadt és egy jó kis Berkley gumihal esett áldozatul. :( Pedig le is csorogtunk érte, de még a másik irányból sem sikerült kiszabadítani. Nem volt más hátra mint újrakötni a szereléket és új gumihalat választani. Egy 4 colos Kopyto következett, ez már jobban szelhette a habokat, mert egyszer sem akadt le. Végre következett az első kapás is (fölhúzáskor), de nem sikerült megakasztani. Kihúzva a csalit szép kis fognyomok hagytak barázdát az oldalán, szóval úgy nézett ki a a szín és a méret el lett találva. Ment vissza a vízbe. A következő kapásra se kellett sokat várni újabb sikertelen bevágás volt, ugyanis itt sem érte el a szája a horgot. Most ugyanúgy barázdákat találtam a csalin, csak a másik oldalon. Próbálkoztunk a közepén a szélében is, de a széle ígéretesebbnek tűnt. Már csak azért is mert a többi horgásztól láttuk, hogy egészen a part szélét horgásszák. Közben elkezdett esni az eső, először csak szemerkélt, aztán egyre sűrűbb és nagyobb szemekben esett, egyre inkább vizesebbek lettünk, így előkerült az esőruha is. Bár csapadékot csak 30%-os valószínűséggel jósoltak, ez inkább 100% volt.
Egyszer ismét azt hittem hogy beakadt a horog, de úgy tűnt sikerült kiszabadítani, de éreztem, hogy valami van a horgon. Kitekertem és ezt láttam:
Egy folyami kagyló, szép nagy volt és pont a kapcsot és a súlyon lévő karikát kapta be, nem szakítva el az zsinórt.
Pár óra horgászat után teljesen megváltozott a víz, sokkal gyorsabb és zavarosabb lett. A víz átlátszósága 20 de inkább 15 cm-re csökkent. Azt tudtuk hogy áradás lesz, de kár hogy ilyen "korán" jött. A továbbiakban rávágás és hal nélkül úsztuk meg a délután. A víznek olyan sodrása volt hogy szabályosan pengette az orrsúly kötelét, ami nyilván a halakra sem volt vonzó hatással. Mint később kiderült kinyitották a zsilipeket is ami a nagy vízhozamot és a zavaros vizet okozta.
Szóval a víz tisztasága ilyen lett, holott az eredeti (tegnap előtti) színe pedig ilyen volt:
Ez utóbbi képen már a hallépcsőhöz tartozó zsilip is látható. De szép tiszta és zöld volt, nem olyan hordalékos, amilyet mi tapasztaltunk. Így hát hal nélkül úgy döntöttünk, hogy még megnézzük a kiskörei víztározót, majd egy baráti látogatás után hazatérünk. Befejezésképpen íme pár kép a víztározóról:
És végül a hallépcső előtti zsilipről ahol még halszámláló ablak is van:
Bár maga a csónakba szállás sem volt egyszerű, mert a part elég sáros, csúszós és meredek volt (2 méteren emelkedett 3.5-4 métert). Nehéz körülmények között sikerült csak a felszerelést a csónakba juttatni (a 38kg motort volt a legnehezebb), majd egy óra volt mire az autóból bepakoltunk a csónakba. Kicsi szusszanás és bakkancs tisztítás után motor indít és irány az első jónak ígérkező hely. Az első dobás már nem volt olyan jó mint amilyennek szerettem volna, rögtön elsőre beakadt és egy jó kis Berkley gumihal esett áldozatul. :( Pedig le is csorogtunk érte, de még a másik irányból sem sikerült kiszabadítani. Nem volt más hátra mint újrakötni a szereléket és új gumihalat választani. Egy 4 colos Kopyto következett, ez már jobban szelhette a habokat, mert egyszer sem akadt le. Végre következett az első kapás is (fölhúzáskor), de nem sikerült megakasztani. Kihúzva a csalit szép kis fognyomok hagytak barázdát az oldalán, szóval úgy nézett ki a a szín és a méret el lett találva. Ment vissza a vízbe. A következő kapásra se kellett sokat várni újabb sikertelen bevágás volt, ugyanis itt sem érte el a szája a horgot. Most ugyanúgy barázdákat találtam a csalin, csak a másik oldalon. Próbálkoztunk a közepén a szélében is, de a széle ígéretesebbnek tűnt. Már csak azért is mert a többi horgásztól láttuk, hogy egészen a part szélét horgásszák. Közben elkezdett esni az eső, először csak szemerkélt, aztán egyre sűrűbb és nagyobb szemekben esett, egyre inkább vizesebbek lettünk, így előkerült az esőruha is. Bár csapadékot csak 30%-os valószínűséggel jósoltak, ez inkább 100% volt.
Egyszer ismét azt hittem hogy beakadt a horog, de úgy tűnt sikerült kiszabadítani, de éreztem, hogy valami van a horgon. Kitekertem és ezt láttam:
Egy folyami kagyló, szép nagy volt és pont a kapcsot és a súlyon lévő karikát kapta be, nem szakítva el az zsinórt.
Pár óra horgászat után teljesen megváltozott a víz, sokkal gyorsabb és zavarosabb lett. A víz átlátszósága 20 de inkább 15 cm-re csökkent. Azt tudtuk hogy áradás lesz, de kár hogy ilyen "korán" jött. A továbbiakban rávágás és hal nélkül úsztuk meg a délután. A víznek olyan sodrása volt hogy szabályosan pengette az orrsúly kötelét, ami nyilván a halakra sem volt vonzó hatással. Mint később kiderült kinyitották a zsilipeket is ami a nagy vízhozamot és a zavaros vizet okozta.
Szóval a víz tisztasága ilyen lett, holott az eredeti (tegnap előtti) színe pedig ilyen volt:
Ez utóbbi képen már a hallépcsőhöz tartozó zsilip is látható. De szép tiszta és zöld volt, nem olyan hordalékos, amilyet mi tapasztaltunk. Így hát hal nélkül úgy döntöttünk, hogy még megnézzük a kiskörei víztározót, majd egy baráti látogatás után hazatérünk. Befejezésképpen íme pár kép a víztározóról:
És végül a hallépcső előtti zsilipről ahol még halszámláló ablak is van:
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)











