Nem minden horgászat eredményes, de majdnem mindegyik tanulságos, izgalmas, kalandos. A mai az utóbbi kategóriába sorolható. Korán indultunk 3-ad magammal Tiszaalpárra, korán bár nem sietve, egyrészt mert éhesek voltunk (lángosra), másrészt pedig ekkor volt az első komolyabb reggeli fagy. Tartottunk tőle, hogy -8 fokban még a holtág is befagyott, de mint később kiderült csak részben. No de ne szaladjunk ennyire előre.
Mint az elején említettem, ez a peca sem a halról szól, semmint a kalandról amit átéltünk: Biztosra akartunk menni, már ami a napijegy váltást illeti, mert ha be van fagyva a holtág, akkor vízre nem megyünk akkor pedig napijegy sem kell. Szerencsére nem így volt, megnéztük, nem volt jég, azaz csak részben, tehát lett napijegy. Visszatértünk a partra és elkezdtem volna kipakolni a cuccot, mire egy pálinkát nyomtak a kezembe, bemelegítésképpen. :) Hozzáteszem, előtte való este ugyanez a társaság, kicsit bekarcolt a Centrumban, szóval kutyaharapást szőrivel...(korán is volt az az 5:45 az elfogyasztott alkoholmennyiség tudatában) Nyilván ez volt az oka, hogy nem találtuk a csónakot, amit szívességből használhatunk amikor csak szeretnénk. Amit tudtam a csónakról, hogy három karó volt benne kiláncolva, nem volt motortartó bakja és a tulaj kiskunfélegyházi, valamint, hogy a lejárótól jobbra, kb. 30 méterre lett utoljára kikötve (legalábbis általunk). Mivel erre a leírásra 3 csónak is volt, mint lehetséges "nyertes" így maradt a lakatkulcs próba. Nekem egyiket sem sikerült kinyitni, de talán nem voltam elég erőszakos. Horgásztársam viszont annál inkább, neki sikerült kinyitnia. Én azért szkeptikus voltam, túl jól nézett ki a csónak, dehát ha már ennyi minden stimmelt és a lakatot is kinyitotta a kulcsunk akkor csak ez lehet AZ...
Bepakoltunk, felszereltük a csalikat, de én akkor sem voltam meggyőződve, hogy jó csónakot "kötöttünk" el. Fel is hívtam apósomat, hogy mondja meg hogy hívják a csónak tulaját. Azt mondta Péter, namármost erre a csónakra Lajos volt írva... Vazze, elkötöttünk egy ismeretlen csónakot fényes nappal!! :D
Mentségünkre legyen mondva, minden stimmelt és a csónakot is kíméltük, jobban mintha a miénk lett volna, dehát ha már hárman belepakoltunk és elindultunk vele pecázni akkor csak nem fordulunk vissza. Pedig még előttünk volt egy töretlen, összefüggő egész nagy kiterjedésű jégtábla is, igaz nem túl vastag 2-3mm csupán, úgyhogy a lapos kis ladik délcegen törte amíg át nem értünk a másikoldalára a medernek. Hmm, így utólag olvasva mégsem kíméltünk annyira a csónakot, de már mindegy. :D
Szóval ennyi kaland után dobáltunk 3-an háromfélét, kicsit, nagyot, fürgét, lassút, de egy halnak sem volt ínyére, pedig bejártuk Tolnát s Baranyát, persze csak képletesen. :)
Visszafelé azért akadt egy kis csuka (partközelben, majdnem ahol vízreszálltunk), nem az én horgomra, de mivel siettünk mert még volt otthon dolog (nem nekem, de mivel vittek, menni kellett), így a további próbálkozásokat legközelebbre halasztottuk.
Azért visszafelé kicsit megnövekedett a pulzusunk, mikor láttuk, hogy hárman álltak ott ahol ki volt kötve a csónak. Nyilván kiszúrták, hogy mi vittük el. Köszönés után jött a szokásos kérdés: volt valami? A válasz ismeretes, de amint kiderült, nem ők a tulajok, csak ott álltak és nézték a parti horgászokat.
Ezúton is elnézést kérünk az igazi tulajtól, de igazából nem tehetünk róla, csak a véletlenek egybeesése ez a történet, vagy a sok pálinkáé? Hmm...
