Új csalik

Ezeket a csalikat rendeltem a Fishing Time oldalról, másnapra itt is volt, ráadásul jó áron és ingyen postával! Ha sietsz még rendelhetsz így Te is. (Itt jegyezném meg, hogy semmi közöm az oldalhoz és az üzemeltetőkhöz sem, csupán horgásztársi jó szándékból osztom meg).

Hamarosan...

Még van egy nagy tervünk, a hónap végére, illetve erre az évre: elmenni a Tisza-tóra egy jót süllőzni. A kivitelezés folyamatban. Több tényezős a képlet, de ha összejön, mindenképp írok róla és képeket is mellékelek. Folytatjuk...

Eddig történt...

Lassan itt az év vége, de túl sok értékelhető fogás nem igazán akadt, kis halak és élvezetes pecák azért voltak a Tiszán, de elhozható hal nem igen. Idén tényleg csak az elengedésről szólt a szezon, amibe ha bele gondolunk nem is nagy baj. Habár a család minden tagja szereti a halat, mostanság inkább konzerv formájában ettük, na jó, azért akadt még korábbról némi filé a fagyasztóban.
A felidézhető emlékek egész nyárig végéig nyúlnak vissza,hirtelen két alkalom is eszembe jut amikor jót pecáztunk. Az elsőn sikerült kis balint, és csukát is fogni, de utóbbi nem azért volt emlékezetes, mert a Tisza ezen részén viszonylag ritka a csuka, hanem azért mert elvitte apósom halkiemelőjét a kezemből egy laza fejrázással. Nem vagyok ijjedős, de az meglepett. Az ez után következő alkalommal sem nekem kedvezett, hanem inkább apósomnak, akinek sikerült megakasztania egy 6 kg-os nyurga pontyot, gumihallal emelgetve, majd átadta nekem is a botját, hogy fárasszam én is. Egy élmény volt. Köszönet érte!
Aztán több kevesebb szünet következett és próbálkoztunk a Bogarasban is emelgetni, ott sikerült életem első bucóját kifognom, majd visszaengednem. Szép és virgonc kis hal a magyar bucó. Pár napra rá, ismét arra jártunk, épp a harcsás időszak vége felé. Emelgettem egy régi jól bevált harcsás gumi halat, amiből természetesen már nincs, de ne rohanjunk ennyire előre... 15-16 méteren egyszer csak éreztem hogy megakad a csali, de nem hogy megakadt, karikába fordult a botom. Próbáltam megemelni, de nem bírtam, az adrenalin szintem az egekbe került. Elkezdődhetett életem halának a fárasztása. Tíz percig küzdöttünk mire eljutottunk odáig, hogy tenyérnyi buborékokat vetett és megtörtént a legrosszabb amiről egy horgász csak gondolhat, elszakadt a fonott zsinórom és harcsa visszakerült oda ahonnan jött, a mélybe. Sajnáltam, mert ekkorával még nem volt dolgom, de azért egy örök élmény marad.
Legutóbb is hasonló dolog történt, csak nem harcsával, hanem feltehetőleg süllővel. Olyan komoly rávágásom volt, hogy mire berántottam volna a horgot, hogy megakadjon, azonnal szakadt a zsinór és nem a kötés mentén, hanem úgy jó 10 méterrel a kötés után. Ezt csak onnan tudjuk, mert sikerült megfogni az elhagyott gumihalat. Aztán egy másik helyen egy másik csali vált használhatatlanná, leharapta valami a farkát.
A fentiekből adódóan, még mindig üres a fogási naplóm, de annyira nem zavar, hisz élményekben azért nem volt hiány!

Az utolsó lehetőség avagy a nagy süllők nyomában

Kissé furának tűnhet, de az év kezdetével vége is van a szezonnak, legalábbis a süllő szezonnak mindenképp (mától tilalom van). A tegnapi peca pont a süllőről szólt és jó kalandnak ígérkezett. Egészen a 401es folyamkilométerig autókáztunk ahol egy barátunk csónakjába szállva kezdtük meg a "támadást" a kiskörei alvizen.

Bár maga a csónakba szállás sem volt egyszerű, mert a part elég sáros, csúszós és meredek volt (2 méteren emelkedett 3.5-4 métert). Nehéz körülmények között sikerült csak a felszerelést a csónakba juttatni (a 38kg motort volt a legnehezebb), majd egy óra volt mire az autóból bepakoltunk  a csónakba. Kicsi szusszanás és bakkancs tisztítás után motor indít és irány az első jónak ígérkező hely. Az első dobás már nem volt olyan jó mint amilyennek szerettem volna, rögtön elsőre beakadt és egy jó kis Berkley gumihal esett áldozatul. :( Pedig le is csorogtunk érte, de még a másik irányból sem sikerült kiszabadítani. Nem volt más hátra mint újrakötni a szereléket és új gumihalat választani. Egy 4 colos Kopyto következett, ez már jobban szelhette a habokat, mert egyszer sem akadt le. Végre következett az első kapás is (fölhúzáskor), de nem sikerült megakasztani. Kihúzva a csalit szép kis fognyomok hagytak barázdát az oldalán, szóval úgy nézett ki a a szín és a méret el lett találva. Ment vissza a vízbe. A következő kapásra se kellett sokat várni újabb sikertelen bevágás volt, ugyanis itt sem érte el a szája a horgot. Most ugyanúgy barázdákat találtam a csalin, csak a másik oldalon. Próbálkoztunk a közepén a szélében is, de a széle ígéretesebbnek tűnt. Már csak azért is mert  a többi horgásztól láttuk, hogy egészen a part szélét horgásszák. Közben elkezdett esni az eső, először csak szemerkélt, aztán egyre sűrűbb és nagyobb szemekben esett, egyre inkább vizesebbek lettünk, így előkerült az esőruha is. Bár csapadékot csak 30%-os valószínűséggel jósoltak, ez inkább 100% volt.
Egyszer ismét azt hittem hogy beakadt a horog, de úgy tűnt sikerült kiszabadítani, de éreztem, hogy valami van a horgon. Kitekertem és ezt láttam:

Egy folyami kagyló, szép nagy volt és pont a kapcsot és a súlyon lévő karikát kapta be, nem szakítva el az zsinórt.
Pár óra horgászat után teljesen megváltozott a víz, sokkal gyorsabb és zavarosabb lett. A víz átlátszósága 20 de inkább 15 cm-re csökkent. Azt tudtuk hogy áradás lesz, de kár hogy ilyen "korán" jött. A továbbiakban rávágás és hal nélkül úsztuk meg a délután. A víznek olyan sodrása volt hogy szabályosan pengette az orrsúly kötelét, ami nyilván a halakra sem volt vonzó hatással. Mint később kiderült kinyitották a zsilipeket is ami a nagy vízhozamot és a zavaros vizet okozta.

Szóval a víz tisztasága ilyen lett, holott az eredeti (tegnap előtti) színe pedig ilyen volt:

Ez utóbbi képen már a hallépcsőhöz tartozó zsilip is látható. De szép tiszta és zöld volt, nem olyan hordalékos, amilyet mi tapasztaltunk. Így hát hal nélkül úgy döntöttünk, hogy még megnézzük a kiskörei víztározót, majd egy baráti látogatás után hazatérünk. Befejezésképpen íme pár kép a víztározóról:

És végül a hallépcső előtti zsilipről ahol még halszámláló ablak is van:

Summa...

Tegnap leadtam a fogási naplót (határidő: február 28.) ennyi halat hoztam el a Tiszából 2013-ban:

• 2 kg süllő
• 6 kg harcsa

Ezeket a területi engedélyeket váltottam ki:

• féléves területi engedély az Alsó-Tiszára (9000Ft)
• napi kiskörei területi engedély (2500Ft)
• 2 x napi Tisza-tavi területi engedély (2600Ft)
• éves területi engedély Tiszaalpár (21000Ft); ezt ajándékba kaptam.

Téli süllőzés #2

Már tegnap meg akartam írni, hogy kint voltunk pecázni (ez lenne a #1), de túl sok említésre méltó dolog nem történt. Kristálytiszta víz és közel 1 fokos hőmérséklet fogadott minket. Süllőre készültünk gumihallal és radarral. Találtunk is halat, mármint a radar szerint, de annyira akadós helyen volt, hogy nem tudtuk meghorgászni. A  kezünk viszont jól átfázott a majdnem jeges víztől és az enyhe széltől. Joggal lehet kérdezni, hogyan lett vizes a kezünk. Sajnos azt kell hogy mondjam, nem a haltól, sokkal inkább a horgony kötelétől, mivel jobbára kikötve horgaszunk. Főleg ilyenkor télen, süllőre.
Ami pedig a mai napot illeti, nagyobb reményekkel indultunk útnak, merthogy melegebbet ígértek 3 fokkal az időjósok. El sem hinnéd mennyit számít az a plusz 1-2 fok és a napsütés. Kezdve azzal, hogy még egy kicsit meleged is lesz a thermo ruhában, nem kell minden egyes dobás előtt a gyűrűket jégteleníteni. Igaz ez utóbbit úgy is meg lehet oldani, hogy a botot belemártod a vízbe, majd lerázod. :-) Szóval ma is volt halkeresés, bár kisebb területen, mint tegnap, ugyanis a motor berántó kar, ami úgy néz ki mint egy fűnyíró berántó kar, nem tekeredett vissza csak manuálisan a deknit lepattintva. Ezért biztonsági okokból folyásiránynak fölfelé hajóztunk ,ha valami baj történne, akkor könnyedén haza tudjunk evezni kihasználva a sodrást.
Előbb 14 majd 10gr os fejjel dobáltam a füst színű gumihalat, de 6-7 dobás után cseréltem, fekete twisterre. Ennek 2-3 dobás után meg is lett az eredménye. Egy éppen méretes süllő. Nagyon kis virgonc volt miután a visszaeső csalira rávágott. A féket ugyan nem húzta meg, de a bot spicce azért szépen mozgott.
Ezután még tettünk pár kört, de csak egy rávágás történt, ami nem lett meg. Így aztán 4 órához közeledve  betli nélkül úgy döntöttünk, hogy hazatérünk. Ami a motort illeti, szerelőhöz kerül és csak aztán jöhet a #3 támadás. :-)

A csukák valahol ott vannak...

Nem minden horgászat eredményes, de majdnem mindegyik tanulságos, izgalmas, kalandos. A mai az utóbbi kategóriába sorolható. Korán indultunk 3-ad magammal Tiszaalpárra, korán bár nem sietve, egyrészt mert éhesek voltunk (lángosra), másrészt pedig ekkor volt az első komolyabb reggeli fagy. Tartottunk tőle, hogy -8 fokban még a holtág is befagyott, de mint később kiderült csak részben. No de ne szaladjunk ennyire előre.
Mint az elején említettem, ez a peca sem a halról szól, semmint a kalandról amit átéltünk: Biztosra akartunk menni, már ami a napijegy váltást illeti, mert ha be van fagyva a holtág, akkor vízre nem megyünk akkor pedig napijegy sem kell. Szerencsére nem így volt, megnéztük, nem volt jég, azaz csak részben, tehát lett napijegy. Visszatértünk a partra és elkezdtem volna kipakolni a cuccot, mire egy pálinkát nyomtak a kezembe, bemelegítésképpen. :) Hozzáteszem, előtte való este ugyanez a társaság, kicsit bekarcolt a Centrumban, szóval kutyaharapást szőrivel...(korán is volt az az 5:45 az elfogyasztott alkoholmennyiség tudatában) Nyilván ez volt az oka, hogy nem találtuk a csónakot, amit szívességből használhatunk amikor csak szeretnénk. Amit tudtam a csónakról, hogy három karó volt benne kiláncolva, nem volt motortartó bakja és a tulaj kiskunfélegyházi, valamint, hogy a lejárótól jobbra, kb. 30 méterre lett utoljára kikötve (legalábbis általunk). Mivel erre a leírásra 3 csónak is volt, mint lehetséges "nyertes" így maradt a lakatkulcs próba. Nekem egyiket sem sikerült kinyitni, de talán nem voltam elég erőszakos. Horgásztársam viszont annál inkább, neki sikerült kinyitnia. Én azért szkeptikus voltam, túl jól nézett ki a csónak, dehát ha már ennyi minden stimmelt és a lakatot is kinyitotta a kulcsunk akkor csak ez lehet AZ...
Bepakoltunk, felszereltük a csalikat, de én akkor sem voltam meggyőződve, hogy jó csónakot "kötöttünk" el. Fel is hívtam apósomat, hogy mondja meg hogy hívják a csónak tulaját. Azt mondta Péter, namármost erre a csónakra Lajos volt írva... Vazze, elkötöttünk egy ismeretlen csónakot fényes nappal!! :D
Mentségünkre legyen mondva, minden stimmelt és a csónakot is kíméltük, jobban mintha a miénk lett volna, dehát ha már hárman belepakoltunk és elindultunk vele pecázni akkor csak nem fordulunk vissza. Pedig még  előttünk volt egy töretlen, összefüggő egész nagy kiterjedésű jégtábla is, igaz nem túl vastag 2-3mm csupán, úgyhogy a lapos kis ladik délcegen törte amíg át nem értünk a másikoldalára a medernek. Hmm, így utólag olvasva mégsem kíméltünk annyira a csónakot, de már mindegy. :D
Szóval ennyi kaland után dobáltunk 3-an háromfélét, kicsit, nagyot, fürgét, lassút, de egy halnak sem volt ínyére, pedig bejártuk Tolnát s Baranyát, persze csak képletesen. :)
Visszafelé azért akadt egy kis csuka (partközelben, majdnem ahol vízreszálltunk), nem az én horgomra, de mivel siettünk mert még volt otthon dolog (nem nekem, de mivel vittek, menni kellett), így a további próbálkozásokat legközelebbre halasztottuk.
Azért visszafelé kicsit megnövekedett a pulzusunk, mikor láttuk, hogy hárman álltak ott ahol ki volt kötve a csónak. Nyilván kiszúrták, hogy mi vittük el. Köszönés után jött a szokásos kérdés: volt valami? A válasz ismeretes, de amint kiderült, nem ők a tulajok, csak ott álltak és nézték a parti horgászokat.
Ezúton is elnézést kérünk az igazi tulajtól, de igazából nem tehetünk róla, csak a véletlenek egybeesése ez a történet, vagy a sok pálinkáé? Hmm...